Több okból is örültem ennek a könyvnek már pusztán címének és borítójának megismerésekor, hónapokkal ezelőtt.

Először, mert az Ellenállás talpra állása a majdnem megsemmisülés után valóban érdekes, regényes, ezért megírásért kiáltó téma, másodsorban pedig azért, mert a filmregényeket leszámítva a Magyarországon mostanáig megjelent új kánonos könyvek közül eddig egyedül a Phasma, a Rey túlélési útmutatója, valamint Az ébredés előtt voltak azok, amelyek kifejezetten a legújabb trilógiához kötődtek.

Mégis Az Ellenállás újjászületése iránt táplált optimizmusom főleg annak szólt, hogy egy szem Az ébredő erőt leszámítva már ezek a könyvek is tetszettek, még a Phasma is, - aminek címszereplője egyáltalán nem érdekelt, mint karakter -, ezen kívül pedig bármit szívesen elolvasok, amelyben a folytatástrilógia hősei szerepelnek. A történet is sokat ígért, így gondoltam, hogy túl nagyot hibázni nem lehet vele. Aztán már maga az ajánlás megfogott, miszerint az írónő a bátyjának ajánlja a könyvét, aki annak idején hagyta neki, hogy kislányként a Star Wars-figuráival játsszon. Ez mindenképpen kedves volt tőle, és nyilván meg sem bánta, már csak azért sem, mert nagyon röviden összegezve Az Ellenállás újjászületése teljes mértékben vállalható és jó.

Mégis az egyetlen apró negatívummal kezdeném, miszerint, ahogyan az gyakran lenni szokott, most is kissé mást ígér a reklám, mint, ami a valóság.