Könyvek

Szeptember elsején kerül a valós polcokra és hangoskönyv formájában a virtuális polcokra a Thrawn Ascendancy első része, a Chaos Rising, ami Thrawn előéletét meséli el. Az előrendelhető könyv első nyomata, az első néhány tízezer példány kapni fog egy különleges dizájnt, mégpedig kék oldalszegélyeket. Emellett újabb részleteket ismerhetünk meg Timothy Zahn újabb művéből, közülük egy a múltban, egy a jelenben játszódik.

Több okból is örültem ennek a könyvnek már pusztán címének és borítójának megismerésekor, hónapokkal ezelőtt.

Először, mert az Ellenállás talpra állása a majdnem megsemmisülés után valóban érdekes, regényes, ezért megírásért kiáltó téma, másodsorban pedig azért, mert a filmregényeket leszámítva a Magyarországon mostanáig megjelent új kánonos könyvek közül eddig egyedül a Phasma, a Rey túlélési útmutatója, valamint Az ébredés előtt voltak azok, amelyek kifejezetten a legújabb trilógiához kötődtek.

Mégis Az Ellenállás újjászületése iránt táplált optimizmusom főleg annak szólt, hogy egy szem Az ébredő erőt leszámítva már ezek a könyvek is tetszettek, még a Phasma is, - aminek címszereplője egyáltalán nem érdekelt, mint karakter -, ezen kívül pedig bármit szívesen elolvasok, amelyben a folytatástrilógia hősei szerepelnek. A történet is sokat ígért, így gondoltam, hogy túl nagyot hibázni nem lehet vele. Aztán már maga az ajánlás megfogott, miszerint az írónő a bátyjának ajánlja a könyvét, aki annak idején hagyta neki, hogy kislányként a Star Wars-figuráival játsszon. Ez mindenképpen kedves volt tőle, és nyilván meg sem bánta, már csak azért sem, mert nagyon röviden összegezve Az Ellenállás újjászületése teljes mértékben vállalható és jó.

Mégis az egyetlen apró negatívummal kezdeném, miszerint, ahogyan az gyakran lenni szokott, most is kissé mást ígér a reklám, mint, ami a valóság.

A borítón azt írták, hogy az új könyv a IX. rész előzménye, (angol eredetiben journey, mint utazás, átvezetés) ez pedig legnagyobb jóindulattal sem igaz. Két esetben lehetne hasonló regényt a Skywalker kora előzményének tekinteni: vagy akkor, hogyha közvetlenül, illetve nem sokkal előtte játszódik, vagy pedig akkor, hogyha a története egy az egyben kitölti az utolsó előtti és utolsó rész között lévő űrt, ezáltal pedig össze is köti azokat. Ehhez képest Rebecca Roanhorse munkája sokkal inkább Az utolsó Jedik utó-, mint a Skywalker korának előjátéka.



A könyv pontosan arról szól, amit a cím is ígér, hogy hogyan szedi össze magát az Ellenállás semminél alig több maradéka, a craiti katasztrófa, és az Első Rendtől elszenvedett majdnem totális vereség után, egy megfélemlített galaxisban, ahol finoman fogalmazva sem nekik áll a zászló, és még a szimpatizánsok és egykori barátok is meggondolják, hogy merjenek-e nekik támogatást, vagy bármiféle segítséget nyújtani. Lapjain leginkább az első lépések jelennek meg, mint afféle galaktikus válságkezelés egy pár kevéske és vékony hajszál híján totális összeomlás után.

Néhány mozgalmas, kétségbeesett, de reményteli nap története az egész, és bár a végét valamiféle lezárásnak és átvezetésnek lehet tekinteni, ha nagyon akarjuk, én mégis inkább egy trilógia első részének, mint a két rész közötti rést kitöltő könyvnek érzem. Kicsit ráerősít erre a benyomásra, hogy egyetlen, az eseményekben fontos szerepet játszó karakter történetszála nem lett száz százalékig lezárva. Tulajdonképpen nem tudjuk meg, hogy pontosan mi történt vele, márpedig nem volt sem rosszul megírt, sem érdektelen szereplője a történetnek, így feltételezem, hogy előbb-utóbb fel kell majd tűnnie valamikor a jövőben legalább egy Star Wars-könyvben, vagy képregényben még.

Igazából pedig nem is bánnám, ha ez a regény végül trilógiává nőné ki magát, és pont Rebecca Roanhorse klaviatúrájából. Leginkább mert az Az utolsó Jedik és Skywalker kora között eltelő időszakról nyilván bőven lehetne még mit mesélni, de a másik, ennél sokkal prózaibb ok, hogy a regény alapján a szerző egyszerűen jó író, akitől szívesen olvasnék még Star Wars-könyvet.

Sok problémát, ami hasonló könyvek gyengesége lehetne, nagyon jól oldott meg és küszöbölt ki. Kezdetnek itt van mindjárt Leia, valamint az új trilógia triója, Rey, Finn és Poe - bár pontosabb, hogyha az általuk kapott „játékidő” alapján inkább Poe, Finn, Rey-t írok. Illetve természetesen nem maguk a karakterek a problémák, hanem az eseményekben játszott szerepük, és a hozzájuk köthető izgalomfaktor. Az ő sorsukat ugyanis ismerjük a Skywalker korából, így értük nyilván nem kell aggódni. Kézenfekvő tehát új karaktereket teremteni a könyv kedvéért, akiknek sorsa még kérdéses lehet, vagy régieket visszahozni máshonnan, akik közül néhányuké szintén. Pont itt érzem igazán a regény egyik erősségét.



Kimondott főszereplő nincs is, (talán Poe, ha valakire mindenképpen rá kell húzni ezt a kategóriát) így teljes joggal állítható, hogy főhőse maga az Ellenállás. Ennek köszönhető, hogy sok karaktert mozgat és mutat be, többségük pedig érdekes és a lehetőségekhez képest egyedi, akik között mindenki megtalálhatja a személyes kedvencét. Akár maguk között vannak, akár bajba keverednek valamely akció során, a szituációk és reakcióik életszerűek, logikusan következnek múltjukból és jellemükből, így pedig valóságosnak és élőnek tűnnek. Motivációik is érthetők, és bár mély lélekelemzésükre nem nagyon van idő, többségüket mégsem csak felszínesen ismerhetjük meg.

A Saga szempontjából fontosabb karakterek már kicsit problémásabbak, de nem annyira, hogy nagyon rontani tudnának az összképen.

Leia pont olyan, mint amilyennek lennie kell, Rey ellenben sajnos annyira keveset szerepel és tesz hozzá a történethez, hogy ennél kevesebbet már csak akkor szerepelhetett volna, ha egyáltalán nincs is benne a könyvben. Finn néhol kissé színpadias, és túlságosan meggondolatlan, Poe pedig szerintem pont fordítva száll be az X szárnyúba akkor, amikor saját múltbéli hibáit és tévedéseit elemzi, mégis alapjában véve felismerhetőek mindannyian. Hozzák a formájukat és nem tesznek semmi olyasmit, amit a karakteridegen jelzővel lehetne jellemezni.

Persze sokkal hosszabban is meg lehetett volna írni ezt a könyvet, akkor, hogyha többet és jobban fókuszál az új filmek főszereplői közötti kapcsolatok dinamikájára, és a többi karakterre, hasonló írói fogások azonban nagy valószínűséggel könnyen a cselekmény rovására mehettek volna.

Ezzel pedig el is érkeztünk a regény másik erősségéig; mintha patikamérlegen lenne kimérve, jól van adagolva az izgalom és akció egyik oldalon, valamint a belső vívódás, családi dráma és a karakterek különbözőségéből fakadó konfliktusok a másikon. Aki a kicsit lelkizősebb, filozófálgatósabb könyveket szereti, az nem fogja túl soknak találni a lövöldözést és a harcot, míg másik oldalról nézve ugyanez elmondható.

Fordulat is akad, amire nem feltétlenül számítanánk, így tulajdonképpen minden együtt van ahhoz, hogy szórakoztató legyen a végeredmény, nem csoda, hogy valóban az is.



Apró érdekesség, hogy a már ismert és ismerős helyszínek mellett egy új bolygó is debütál a regényben, mégpedig az Ephemera, ami egyedi és ötletes, valamint a kalandok során feltűnik a Bracca is, amit eddig csak a Fallen Order játékból ismerhettünk. Mindkét planéta üdítő változatosság a dzsungel- és sivatagbolygók után, amelyekbe annyira szerelmes az új trilógia.

Ami valamennyire meglepetés volt számomra - de ez sem vált a könyv hátrányára -, hogy az Első Rend látható arca, az emberek, akiken keresztül reprezentálja önmagát, kicsit mások, mint az eddig megszokottak. A regény ugyan az Ellenállásról szól, mégsem minden alap nélkül reménykedtem egy Kylo Ren és/vagy Hux tábornok cameóban, ami végül nem történt meg, pedig ártani biztosan nem ártott volna a történetnek.

A bukott Birodalom fan clubja itt sokkal inkább mint állandó, baljós fenyegetés képviselteti önmagát, valóban úgy, mint - Maz szavaival élve, - sötét árnyék, ami az egész galaxisra rávetül. Fizikai megjelenése leginkább arctalan rohamosztagosok által történik, és mindezek ellenére mégis a könyv legjobban megírt, legerősebb karakterei az Első Rendhez tartoznak.

A karrierista Winshur Bratt, valamint két kadétja Monti és Yama önmagukban is figyelemre méltóak, hármuk története pedig külön könyv, vagy egy hosszabb novella is lehetett volna nyugodtan, és legalább olyan élvezettel olvastam volna, mint ezt a regényt. Rey-k és Poe Dameronok nem nagyon rohangálnak körülöttünk a való életben, Winshur Bratt számos inkarnációjával ellenben mindannyian találkozhattunk már, ő mégis egyedi és megismételhetetlen tud maradni saját winshurságában a történet folyamán. Zavarba ejtő módon annyira ismerős, hogy ő az egyik legemberibb karakter, aki valaha is feltűnt kedvenc galaxisunkban.

Összegezve: Az Ellenállás újjászületése teljesíti, amit vállalt. Nem remekmű és nem is letehetetlen, mégis izgalmas és jó könyv, ami hozza az új kánontól elvárható színvonalat. Nagy hibái nincsenek, legnagyobb erősségei pedig az általa használt karakterek, valamint, hogy ügyesen váltogatja az akciót a nyugalmasabb, de cseppet sem érdektelen, vagy eseménytelen epizódokkal.

Első Star Wars-könyvként is merném ajánlani annak, aki ismeri és szereti legalább az új trilógia filmjeit, ugyanakkor egy VIII. és IX. rész közötti egy évet kitöltő trilógia első részeként sokkal több értelme lenne, mint önmagában álló regényként.

A magam részéről reménykedem a folytatásban.

A starwars.com hála egy újabb betekintést kaptunk a Köztársaság Fénykora projekt egyik várományos gyerekkönyvébe, ezúttal a Justina Ireland által írt A Test of Courage-be, ami 2021. január 5-én jelenik meg. A regény karaktereit, a Vernestra Rwoh nevű Jedit, és Sana Starros felmenőjét, az itt még gyerek Avon Starrost korábban egy picit jobban megismerhettük. Az írónő nyilatkozott a könyvről, amiből annyi fontos, hogy ezeket a karaktereket is elérte a projekt kiindulópontját jelentő katasztrófa, és egy dzsungelholdon zuhantak le.

Ireland úgy jellemzi Vernestra Rwoh-t, hogy egyáltalán nem gőgös, nem tekinti magát hősnek, vagy különlegesnek. Ehelyett odaadással hisz az Erőben és Jedi Rendben. A legjobban törekszik arra, hogy másokat segítsen, és felelősségteljes munkát végezzen, és még a legnagyobb csávában is nyugodt és problémakezelő. Nem kedvelt becenevén Vern (amit Douglas Sunvale mester adott neki, ám nem mert ellent mondani ennek) első küldetésére indul, mióta Jedi-lovaggá ütötték 15 éves korában, azóta pár hónap múlt el és már betöltötte a 16-ot.

A tech-guru Avon Starros nem Jedi, de szoros, jóllehet néha pörlekedő barátságot ápol Vernestrával. Ők olyanok, mintha testvérek lennének: Vernestra az idegesítő "nővér", aki mindig tudja, mi a helyes teendő, míg a "kis testvér" Avon nem fogja vissza véleményét és szereti felrúgni a szabályokat. A savas esővel, hátborzongató indákkal és különös teremtményekkel gazdag dzsungelhold mélyén meg kell bízniuk egymásban és rá kell venniük magukat az együttműködésre.

A részletből kiderül, hogy Vernestra és a J-6 nevű dajkadroid mellett Avon a Steady Wing (ami a szemelvényben a Haileap kikötőben várakozik) fedélzetén szintén a Csillagfény állomásra küldött delegációval tart nem hivatalosan Douglas mester, az állomás altábornagya kérésére, mivel a dalnan nagykövet fia szintén 12 éves, és reményei szerint kettejük összebarátkozása javítani fog a dalnanok nézetén a Köztársaságot illetően. Emellett, mint korábban kiderült, Avon édesanyja, Ghirra Starros egy szenátor, aki azért támogatja lánya utazását a peremvidékre, hogy jobban értékelje a coruscanti életet. Azonban még fel sem szálltak az űrhajóra, de Vernestra egy háromszemű, hiányzó szemén kék sebtapaszos, a dokkoló állomás narancssárga színű szerelőruháját hordó aqualish mechanikussal kapcsolatban zavart és nyugtalanságot érez. A felvezetésből adódóan valószínűleg köze lesz a kirobbanó bonyodalomhoz.

Delilah S. Dawson regénye a Journey to Star Wars: The Last Jedi projekt keretében jelent meg, és valóban a címszereplő múltját ismerjük meg egy, az Ellenállásnak dolgozó kémnő vallomásából, melyet első rendi fogvatartójával közöl, hogy önmaga életben maradhasson és a százados pedig hadbíróság elé állíthassa a plakátokon követendő példaképként beállított Phasmát. Ti mit gondoltok a regényről?

A múlt heti online megtartott San Diego Comic Con keretében került leleplezésre a Star Wars: The Lightsaber Collection című képes és információs könyv a Star Wars franchise-ban fellelhető fénykardok leírásáról. Az illusztrációs könyvben a Skywalker sagából, a Lázadók és A klónok háborúja animációs sorozatokból, a képregényekből, regényekből és videojátékokból ismert kardokról lesz szemléltetés, színfalak mögötti információ egy kis karakterleírással vegyítve a viselőikről, mint például Ben Solo Jedi-fénykardja, Ezra Bridger sugárvető-kard hibridje, Darth Vader, Darth Maul, Obi-Wan Kenobi, Luke Skywalker, Leia Organa, Kylo Ren, Rey, Ahsoka Tano fénykardjai, valamint Mandalore titokzatos Sötétkardja, és A Köztársaság Fénykorában feltűnő, eddig sosem látott kard is debütálni fog.

Bár 2021 januárjára tolódott a High Republic projekt, a korszak fontos karaktereiről, helyzetéről szóló alap információk adagolása továbbra is folyik.

A múltkori öt karakter után ezúttal egy újabb Jedi-mestert ismerhetünk meg a trandoshi Sskeer személyében, aki fontos szerepet játszik állítólag a Marveles képregény-sorozatban. Ő egy mogorva, nyers, makacs szereplő, aki hűséges, bár kegyetlenül őszinte, mindig azt osztja meg mással, amit pontosan gondol… vagy amit Avar Kriss és Jedi társai gondolnak. Mindez megváltozik hamarosan. Ő egy olyan Jedi-mester, aki olyan titkot rejt magában, ami széttépi őt. Mindezt Cavan Scott árulta el a karakterről.

Sorra jönnek a szemelvények a közelgő kötetekből, a Dark Legends után Timothy Zahn újabb munkájába olvashatunk bele, ami a Thrawn Ascendancy: Chaos Rising címet viseli. A Thrawn fiatalabb korára, a Chiss Fennhatóságnál töltött éveire összpontosító, szeptember 1-jén megjelenő könyv szinopszisát már korábban megismerhettük, ami szerint nagy veszély leselkedik a kék bőrű idegenekre, ugyanis egy ismeretlen ellenség alattomos csapást mér a Csillára, a chissek otthonára.

E hónapban, július 28-án jelenik meg Amerikában a Dark Legends ifjúsági könyv a maga 6 rémtörténetével és 224 oldalával. Korábban már lerántották 3 történet témájáról a leplet, ezúttal még egy sztori történetéről kapunk némi információt egy borítóval és egy rövid részlettel a fejezetből, ami nem más, mint egy kislány szemszögéből írt Drakula-szerű történet a Főinkvizítorral, aki egy árvaházat szemelt ki magának a Gaaten bolygón, hogy elrabolja az Erő-érzékeny gyermekeket.

A nagy sikert aratott The Mandalorian élőszereplős sorozat is megkapja a maga kapcsolódó műveit könyvek és képregények formájában minden korosztály számára. A starwars.com bejelentette, hogy idén őszi kezdettel, egészen jövő év tavaszáig jelentetik meg a kiadványokat, és a The Art of The Mandalorian (Season One) művészkönyv már meg is kapta a maga borítóját Doug Chiang munkája hála, aki az előszót is írta hozzá.

Pár hónapos hír, hogy hangoskönyv készül az új kánonos Star Wars képregények egyik közönségkedvenc karakteréről, Doktor Aphráról Sarah Kuhn munkásságában, ami július 21-étől lesz elérhető. A korábbi hírben nem esett szó a közreműködő veterán és feltörekvő szinkronszínészek gárdájáról, most azonban megvan a szereposztás egy meglepetéssel megfejelve: a lista szerint Maz Kanata is feltűnik, akivel eddig még nem volt kalandja az opportunista régésznővel.

A legnagyobb nevek közülük Marc Thompson, aki több tucat Star Wars-hangoskönyvhöz asszisztált már, Catherine Taber, aki A klónok háborúja animációs sorozatban volt Padmé hangja, valamint Leia Organának is kölcsönözte már orgánumát sok projektnél, Euan Morton a The Old Republic MMORPG-hez is szinkronizált, Sean Kenin, aki a Dooku: Az elveszett Jedi hangoskönyvben Sifo-Dyast szólaltatta meg.

• Emily Woo Zeller - Doktor Aphra
• Jonathan Davis - Boba Fett
• Sean Patrick Hopkins - Luke Skywalker
• Sean Kenin - Tripla-Zéró
• Nicole Lewis - Sana Starros
• Carol Monda - Maz Kanata
• Euan Morton - Az Uralkodó
• Catherine Taber - Leia Organa
• Marc Thompson - Darth Vader

Forrás: Penguin Random House