„Korunk tragédiája, és bizonyos értelemben az én tragédiám abból adódik, hogy az orvosságok nem voltak képesek legyűrni a bajt, hogy a véletlen, a hagyományok holt terhe, érdek és ostobaság folyvást korlátozták szabadságomat és cselekvésem ütemét. Amit tehát végül sikerült létrehozni, az inkább szükségszerű volt, semmint jó.”
-Rex Warner: Julius Caesar 

„A művészet a lélek tükre, a taktika pedig a lélek legmélyéről fakad.”

Hosszú oldalakat lehetne összeírni arról, hogy hogyan lehetséges az, hogy birodalmi létére Thrawn lett a rajongók egyik kedvenc karaktere, Timothy Zahn pedig a talán legnépszerűbb Star Wars író, akár régi, akár új kánonról legyen szó. Mivel azonban mindannyian ismerjük egy jó Thrawn könyv „receptjét,” első körben inkább arra szeretnék koncentrálni, hogy miben más A káosz ébredése, mint az eddig megjelentek.

Itt és most még csak annyit érdemes leírni nagy általánosságban, hogy a Thrawn előzmény trilógia első kötete izgalmas és nagyon jó könyv, ami mindenképpen méltó az elődeihez.