Legendák

A buckalakók külsőre emberszerűek, de belül lelketlen szörnyek.
- Cliegg Lars.

A taszken rablók, vagy taszken vadászok, illetve ahogy kevésbé utalnak rájuk, buckalakók, vagy csak szimplán taszkenek, egy nomád, primitív értelmes lények kultúrája volt, akik a Tatuin bolygón éltek, ahol gyakran sanyargatták a helyi telepeseket. A buckalakó kifejezést a sivatagbeli életük miatt kapták, és nagyjából YE 4.000 óta így utaltak rájuk; de a hivatalosabb taszken vadász név sokkal később került rájuk, mert egy ideig koncentrált támadásokat indítottak a Taszken Erőd telepe ellen YE 98 és 95 között. Bár ezt a nevet a faj megszokott kifejezésére használták, valójában csupán a telep elleni támadás résztvevőire utal.

A taszken vadászok múltját tanulmányozó specialisták a ghorfa kifejezést is használták, hogy a kultúrájuk korai leülepedett fázisára utaljanak, és végül a kumumgah-t, amiből a taszken vadász fejlődött ki, mivel ők voltak az értelmes civilizáció legelső rétege a bolygón, és sokan úgy gondolták, hogy közösen a ghorfa és a jawa fajokból származnak. A taszkenek kultúrájában tiltott dolog volt közszemlére tenni a testüket és kegyvesztésként tekintettek erre. 

Biológia és megjelenés

Olyanok, mint az állatok! Levágtam őket, mint az állatokat! Gyűlölöm őket!
- Anakin Skywalker, a taszken vadászok táborának lemészárlásáról, miután az anyja, Shmi meghalt.

A'Sharad Hett, mikor küldetésre indult az Aargonarra Anakin Skywalkerrel, azt állította, hogy a taszken rablók biológiailag inkompatibilisek az emberekkel. Ez azt sejteti, hogy a taszken vadászok non-humán fajhoz tartoznak.

A buckalakók arról voltak ismertek, hogy telepes árvákat adoptáltak, K'Sheek volt egy ilyen példa, miután megtámadták az emberek telepeit és konvojait, a mandaloriakéhoz hasonló stílusban. Valamint Sharad Hett Jedi-lovag a nagy harci vitézsége révén helyet nyert a törzsükben. Ezen elszigetelt és szokatlan incidenseken kívül nincs tünet arra, hogy emberek bármilyen nagyságú számban jelen lettek volna a taszkenek között.

A taszken vadászokról szóló részletes ismeret hiánya részben a Tatuin rosszindulatú klímájának számlájára írható, és részben maguk a taszken rablók ellenségeskedésére. Néhány holttest tudományos tanulmányozása állítólag nem volt meggyőző, és a buckalakók ismerete - vagy amiről azt gondolták, hogy tudnak róluk - gyakran bizonytalan és félrevezető bizonyítékokon alapult. Ugyanakkor A'Sharad Hett állítása, amit a taszken-ember összeférhetetlenségről megismert, kombinálva az első kézből származó taszken-ismeretekkel, egy késztető bizonyíték volt arról, hogy egy különböző fajt alkottak.

Köztudott volt, hogy a taszkenek és a jawák közös származásban osztoznak a kumumgahokat illetően, akiket a Végtelen Birodalom szállított el a világról, hogy rabszolgákként dolgozzanak más bolygókon. Tulajdonképpen a buckalakók az egyik rabszolga faj volt, akiket a rakaták a Csillagkohó építésére használtak fel. Mivel a kumumgahokat vélik az emberiség egyik lehetséges eredetfajának, lehetséges, hogy a taszkenek és az emberek egy dologból származnak; azonban a kapcsolat nem volt elég közeli a keresztezéshez, és a nyílt megjelenésük jellegzetes volt. Anakin Skywalker azonnal felismerte, hogy az álarc nélküli A'Sharad Hett genetikailag nem taszken vadász; ez azt jelzi, hogy ismerte a taszkenek megjelenését a maszk mögött. Később Skywalkernek rémálma volt, amiben egy taszken részben maszk nélkül tűnt fel; azonban nem ismert, hogy ez a megjelenés reprezentálja az igazi alakjukat, vagy csak egy egyszerű "mumus" volt, ami Anakin képzeletéből adódott.

A halálos taszkenek, egy csoportnyi harcos, akik hűséget esküdtek a Maw nevű Sötét Jedinek, csupasz arcukat szabadon hagyták, ami kis információval kecsegtetett a fajuk jellegzetességét illetően. A taszken rablóknak szürkés bőrszínük volt, sötét szemük és rövid, macskaszerű pofájuk. 

Társadalom és kultúra

 A sivatagi élet

A Tatuinon a meleg levegő és az erős napfény mindannyiunk ellensége.
- Sharad Hett.

A taszken kultúrát mindenekelőtt a Tatuin extrém klímája határozta meg: kiterjedt meddő sivatagokat jártak be minden nap, amit nyers, száraz szelek hántoltak, valamint a mindennapi tikkasztó hőség; majd a jeges, veszedelmes csend sötétedés után.

Az efféle környezetben a praktikus túlélés volt az elsődleges prioritás, valamint az önvédelem, és a buckalakók már kicsi korukban megtanulták, hogy tetőtől talpig fedjék magukat sivatagszínű rongyokba és köpenyekbe, semmiféle fedetlen bőrt nem hagyva az elemeknek kitéve. Talán nem meglepő, hogy ezek a külső díszek váltak a taszken vadászok identitásának legalapvetőbb jelképeivé - végül is a ruhaviseletük az életmódjuk közvetlen kisugárzása volt.

A taszkenek kis törzsekbe, vagy klánokba osztódtak, és körbejárták a Tatuin sivatagos felszínét, de a lakhelyük tekintetében úgy tűnik, hogy a Jundlandi Pusztaságokra fókuszáltak, a köves felföld egyik fő területére, ami kiemelkedett a változékony homokból: részben a sok klán tradicionális homokvihar-biztos szállásokba költözött a homokvihar idején az Oszlopok néven ismert területre. Alkalmanként a különböző klánok háborúba mentek a területért és még egy hatalmas hadúr alatt is egyesülhettek. Széles körben fosztogattak a Jundlandi Pusztaságokban és a Homok-tengeren, és sok teremtmény volt állatias támadásuk elszenvedője, részben külvilágiak. Befogott banthákon utazva, a vadászcsoportok gyorsan feltűntek a sivatagból, libasorban haladva, hogy elfedjék létszámukat, majd a dűnékbe vonultak vissza trófeákkal és foglyokkal együtt. A fejlett technológia hiányának, primitív társadalmuknak és rosszakaratuknak köszönhetően a galaktikus populációból legtöbben barbár szörnyeknek látták őket.

Bár a taszken öltözet törzsenként változott, a ruha bizonyos részletei konstansak maradtak. A buckalakók szemeit szemellenzők, vagy vizorok fedték, amik a heves napfénytől védték a látásukat. A taszkenek eltakarták a szájukat és egy szűrő segítségével könnyítették a légzést a sivatagban. Egy mindig nyitott szájrész fedte az orr és az állkapocs közti területet, míg egy páraelnyelő, ami a nyakon körül helyezkedett el, nedvesítette a levegőt és az a tüdőbe jutott. A buckalakók az ádáz gaderffii fegyvereikről is felismerhetőek voltak. A gaderffii annyira beleintegrálódott a kultúrájukba, hogy a taszkenek gyakran követtek el rituális öngyilkosságot abban az esetben, ha egy sérülés miatt nem tudták megfelelően viselni a fegyvert. Míg a modern technológia legtöbb vívmányait elutasították, hosszú csövű Taszken ismétlő karabélyokat és kályhákat készítettek guberált és lopott anyagokból, és ezek szintén nem voltak ritkák.

A nőnemű taszkenek a férfi taszken-öltözetek variációit hordták (bár néhány törzsben, mint például A'Yark, a férfiak és nők ugyanazt hordták), gyakran buckapatkányok agyarát is belevarrva az öltözetükbe. Néhány törzsben a szerepük magában foglalta a táborok fenntartását, míg a férfiak vadásztak és fosztogattak, de más csoportokban, talán szigorúbb nomád kilátások között, a férfinéphez sokkal közelebb éltek és vadásztak. A taszken gyerekek unisex maszkokat viseltek; a nemileg különböző ruhákat nem hordhatták felnőttkorukig.

A taszkeneknek tiltott dolog volt mások előtt eltávolítani védőöltözetüket, kivéve néhány nagyon ritka és specifikus esetben: gyermekáldásnál, a nászéjszakán és a felnőtté válási rituálék alatt (a két esemény gyakran egy és ugyanaz volt), és felnőttként, csak a sátruk magányában a vérszerződést kötött társaikkal egyetemben. A szabály megsértése büntetés volt, vagy éppen halál, a sajátos törzsi szabályoktól függően.

A hangsúly a külső megjelenésen és a fizikai forma elrejtésén szintén lehetővé tette - és elrejtette - a taszken kultúra egyik feltűnő elemét: bár a buckalakókra a Tatuin ember telepesei idegen szörnyekként hivatkoztak, a taszken populáció egy ismeretlen hányadának minden porcikája megegyezett az emberi telepesekével, legalábbis a Galaktikus Köztársaság utolsó évtizedeiben.

Egy törzs Mos Espa közelében temetőkkel rendelkezett egy harci törzsfőnök vezetésével. A törzs YE 32-ben elrabolta Sabét, aki Amidala királynő álcáját hordta magán, de a törzsfőnököt Obi-Wan Kenobi Jedi-padawan győzte le.

Társadalmi szervezettség

A törzsek messze egymástól terülnek szét, de mind buckalakók, és mind a megmaradt földeket babusgatják.
- Lefordított rész a taszken történelemből. 

A buckalakók klánokba és törzsekbe szerveződtek, az előbbi 20-30 törzscsoportból állt, míg utóbbi nagyobb affinitásokkal rendelkezett szigorú kötelékek nélkül. Egy tipikus törzsben a felnőtt férfiak jellemzően a vadász és a védelmező szerepét öltötték fel, és gyakran elhagyták a táborukat egy terjedelmes időperiódusban. A nők, akik mellett massiff őrzőállatok éltek, gondját viselték a gyerekeknek, akiket uli-ah néven is ismerünk, valamint szezonális táboroknak. Miután teljesítették a felnőtté válási rítusokat tizenöt évesen, az uli-ahok teljes státuszt kaptak a törzsben és egy ceremóniában párosodtak jövendőbelijükkel, amiben a férfi, a nő és a banthájuk vért cseréltek.

A bantha a taszken kultúra egy másik fontos eleme volt, egy nagy, bozontos szőrű, négylábú állat, ami képes volt hosszú ideig életben maradni a sivatagok kíméletlen környezetében; néhány bantha szabadon járt, de a buckalakók megtanulták a szelídítését. Minden taszkennek gyerekkorától megvolt a saját hátasa, és bármely hosszú utat bantha-háton teljesítettek: kis felderítőcsapatok kettő, esetleg három hátassal, vagy egész klán kollektívák szezonális költözés alatt, libasorban a hátasaikon utazták át a dűnéket és a sziklás vidékeket.

A taszkenek főleg hubbatökökön éltek, és a párafarmerek nagyokat viccelődtek a tényen, hogy néhány kortynyi cukros víztől lerészegedtek.

Míg főleg nomád életmódot folytattak, mikor a forró évszak a tetőfokára hágott, szezonális táborokat építettek. Gyakran látogatták meg az egyes sziklákat, vagy üregeket, amik spirituálisan bizonyos klánokhoz kapcsolódtak, és általában ott égették el a halottakat, vagy különleges szertartásokat tartottak. Néhány kutat, mint például a Gafsa-kanyonban lévőt szentnek tartottak a ritkasága miatt, és gyakran vehemensen őrizték.

Minden törzsben néhány egyedet születéstől fogva arra tanítottak, hogy Mesélőkké váljanak, tökéletes pontossággal szájhagyomány útján tanulva meg őseik történeteit. A hagyomány annyira nagy részét tette ki a taszken kultúrának, hogy a Mesélőket gondolták a törzs legfontosabb tagjainak. Másrészről az írott kommunikációról azt hitték, hogy rontja a taszken történelem minőségét, ezért ezt kerülték. Csak egy elfogadott történelem létezett a sok taszken törzsön keresztül, és ha valaki megkérdőjelezte, vagy csak egyetlen szót is helytelenül ejtett ki a históriákból, azt halállal büntetendő istenkáromlásnak tudták be. Ezért a taszken történelem generációról generációra szóban terjedt, és szinte semmi változtatás nem volt a tárgyban. Ha a törzs Mesélője meghalt azelőtt, hogy a növendékük tanítása véget ért, a törzset méltatlannak bélyegezték meg a fennmaradásra és belharcok során gyorsan megsemmisítette önmagát. Ritka esetekben azok, akik értékesnek bizonyultak, például a nagy harcosok, szabadon hallgathatták a Mesélő tanításait.

Mitológia és szokások

Szóval a két nap miatt utálják a buckalakók az összes kívülállót és semmi esélyt nem adnak nekik. Újra és újra megfelelő rabszolgái lesztek a gépezetnek.
- Lefordított rész a taszken történelemből. 

A taszken vadászok történelmét, ahogy Mesemondókon keresztül maradt fenn, egy egyszerű, oszthatatlan entitásként vélték, aminek az előadása órákig tartott. YE 4.000 körül a tartalma a teljes ismert származásukra utalt: az eredetükre, mint a technológiát kedvelő kumumgahokra, a rakaták általi rabszolgasorba való döntésükre, akikre "az Építők" nevet adták, ami katalizálta a földhöz kötöttség fontosságának felismerését, a felkelésüket az Építőkkel szemben és a Tatuin azutáni elsivatagosodását, a törzsi háborúk hosszú folyamatát és a sivatagi néppé való fejlődésüket, és végül a bolygójuk kolonizálását a Galaktikus Köztársaság által.

A fordító droid, HK-47 úgy vélte, hogy a történelmüket mintha évezredekkel később alkották volna meg azok után, minthogy maguk az események bekövetkeztek, ami a rakaták mitológiai démonizálásához vezetett, ami eltorzíthatott némi igazságot az egészben. Például a taszkenek az Építőket ikonikus erőkként fogadták el, akik az őseik eltökéltségét akarták ellenőrizni, mintsem annak rakata fajnak, ami meghódította a Tatuin bolygót. Ráadásul a történetek szerint a kumumgahokat, akik a vidék legarrogánsabbjai és nemtörődömjei voltak, az Építők száműzték a Tatuinról, és ezt a sztorit HK-47 mondvacsináltnak, és csupán a társadalom bizonyos aspektusai kigyomlálásának hitt. HK-47 szerint az erőforrások lestrapálása a bolygó elsivatagosodásának egyik alternatív magyarázata lehet.

A törzsi taszken monda úgy tartja, hogy a bolygó bombázása és elsivatagosodása után a szent harcosaik egy hősies küzdelemben üldözték el a rakata elnyomókat. Ugyanakkor HK-47 szerint ez a hiedelem téves lehet, és hogy a rakaták egyszerűen csak elmentek, vélve, hogy a bolygóbombázásuk "sterilizálták a problémát".

A taszekenek egynek vélik magukat a földdel, és minden azzal érintkezővel, amit csak szentségtöréssel hagyhatnak el. Emiatt csak a jellegzetes ruhadarabjuk hordása megengedett, ellenkező esetben büntetés jár, valamint csak banthákat ülhetnek meg, mivel szerintük az állat az utolsó pillanatig kapcsolatban marad a földdel. Bármiféle külvilági technológia, vagy öltözet szerintük elszeparálja őket a földtől, és ezt szentségtöésnek hitték. Emiatt nem csak megvetik az idegen technológiát, hanem bárkit megtámadnak a földjükön, aki ezeket viseli.

A taszkenek mitológiája a kívülállók gyűlölését is megmagyarázza - a kívülállók a taszkeneket a technológiától függő kummagahokként élt múltjukra emlékeztette, fizikailag és társadalmilag. HK-47 szerint egy hosszantartó félelem is van a képben, miszerint attól, hogy a kívülállók a romlott egyének leszármazottjai, akiket a rakaták raboltak el.

Úgy vélték, hogy a Tatuin ikernapja az Égi Testvérek neveit viseli, az idősebbik próbálja megölni a fiatalabbikat. A bukása egész életen át tartó rohanást eredményez, és a fiatalabbik testvére üldözi őt, hogy megölje az árulásáért.

Rituálék

A kulturális örökségük gazdag és rideg, és változatlan a sok nehéz évszázad után a Tatuinon.
- Mammon Hoole. 

Sok rituálé tartotta egyben a buckalakó társadalmat. Sok törzsben a serdülő buckalakókat egy úgynevezett "vérrítus" rituálé elé állították, amiben a fiatal alátámasztotta vadászó képességeit azzal, hogy elfog egy teremtményt és halálos kínzások alá veti olyan technikákkal, amikkel a fájdalmat hónapokra nyújtja a halál előtt. A legtöbben olyan teremtményeket választottak, mint a harmathátú és a sivatagi hulak wraid, de a legnagyobb presztízs olyan vadásznak járt, aki egy értelmes lényen mutatta be a rituálét. A legtekintélyesebb próba egy felnőtt számára egy krayt-sárkány levadászása és megölése volt, valamint egy gyöngy kinyerése az állat gyomrából. Néha a törzs tagjai természetes anyagokból szellemes maszkokat készítettek, hogy felhasználhassák a rituálék és az ünnepek alkalmán.

Ezen kívül a taszkenek gyakran szerettek lövöldözni a fogatversenyzőkre, akik a Boonta Esti Nagyversenyekben vettek részt, sport gyanánt és hogy a lövésztudásukról tanúbizonyságot tegyenek, és megtorlásul, amiért behatolnak a területükre.

A taszken kultúrában egyedi kötelék létezett a lovasok és a bantha hátasaik között, és mikor egy hátas elpusztult, a lovas gyakran elment egyedül bolyongani a sivatagban. Úgy tartották, hogy ha a halott bantha lelke azt szeretné, hogy a lovas új hátast találjon, az úgy fog történni. Ha nem, akkor a lovas a Tatuin végtelen sivatagjában hal meg. Az a taszken, aki egy új hátassal tér vissza, azt nagy tiszteletben fogja tartani a törzse. A kötelék visszafelé is működött, mert az elbeszélések szerint a gazdátlan banthák szándékosan leugrottak a hegyekről. A törzs maradék része a kötelék nélküli egyént szánalmasnak vélte, ugyanakkor nem vetették meg. Han Solo és Luke Skywalker szemtanúja volt egy buckalakó száműzetésének, aki elvesztette a bantháját YU 12-ben.

Anakin Skywalker legenda lett, miután egy törzsnyi buckalakót lemészárolt dühében, amiért megölték Shmi Skywalker Lars-t. Egy bosszúálló szellemnek, vagy sivatagi démonnak ábrázolták, és a taszkenek rituális öngyilkosságokat követtek el, nehogy ismét összehozza őt velük a sors, lopott műalkotásokat és más értékeket - még olyan emberi áldozatokat is, mint Kitster Banai - raktak oda, ahol a törzset lemészárolták.

Nyelv

Próbálhatnál taszken nyelven beszélni, legyen olyan mély a hangod, amennyire csak lehet. Próbálj morogni és röfögni, mikor fonetikusan formálod meg a következő hangokat… Jó sok nyál segíteni fog.
- Ebenn Q3 Baobab. 

A buckalakók torokhangú nyelvet beszéltek, vagyis a taszkent. Sok egyén neve hosszú volt és sok szünet övezte, mint például Grk'Urr'Akk, Grk'kkrs'arr, Orr Agg R'orr, Orrh Or'Ur és Orr'UrRuuR'R. Azonban az olyan rövidebb nevek, mint a Sliven is meg voltak örökítve néhány klánban és pár taszkennél, mint A'Sharad Hett és az anyja, K'Sheek, apai (és talán anyai) nevet viselt, ami egy szülő utónevéből és egy előtagból állt: az A' azt jelentette, hogy "valakinek a fia" és a K' pedig azt, hogy "valakinek a lánya".

Más ismert taszken szavakban ott volt az urtah (csomag) és az urtya (kivilágított sátor) szavak. Általában a taszkenek csekély tudással rendelkeztek a hutt és a jawa nyelvből, mivel ezekkel a nyelvekkel eléggé gyakran találkoztak.

Mikor még ghorfa néven ismerték őket, a buckalakók logógrafikai írásrendszer-formát használtak, de az végül használaton kívülre esett a civilizációjuk hanyatlásával. Az egész írásrendszer puszta nyers szimbólumokká degradálódott. Írott nyelv hiányában a buckalakók a szájhagyományon alapuló történetmesélésre támaszkodtak, hagy a nép legendáit és történeteit generációról generációra átadják. Éppen ezért a történetmesélőket a legnagyobb tisztelet illette és azzal a felelősséggel terhelték meg őket, hogy minden egyes klántag történetét és a klán történetének minden egyes részét kívülről tanulják meg. A tanuló mesélőknek a nyomás, hogy a történeteket precízen memorizálják, intenzív volt: egyetlen hiba halált jelentett. Ha egy tanuló mesélő sikeresen tökéletesen visszaadta a történetet, a klán történetmesélőjévé vált - míg az öregek halálukig vándoroltak a sivatagban.

A Klónok Háborúja alatt a taszken nyelvcsomagot bővítésként értékesítették a protokoll droidok számára, ami lehetővé tette, hogy elsajátítsák a taszken nyelvet. 

Történelem

A taszkenek. Úgy mondják, ők azok, akiket mindenkinek ismerni kell.
- Alkhara.

A Mesélők által hátrahagyott történelemre támaszkodva a taszken vadászok evolúciója a kumumgahokig vezethető vissza, akik egy technológiailag fejlett fajhoz tartoztak, és nagy városokat építettek a Tatuin néhai buja világán. Évezredeken át a kumumgahok űrutazást teljesítettek a Peremvidék világai között és még tovább, felkeltve a Rakata Végtelen Birodalom figyelmét, akik meghódították, rabigába ejtették és bekebelezték a Tatuint. Valamikor YE 25.200 előtt a kumumgahok kikeltek rakata gazdáik ellen, azonban orbitális bombázásokkal büntették meg és hagyták holtan őket. A bombázás elsalakosította a Tatuin felszínét, olvasztott üveg állagéhoz hasonlóvá vált, ami végül homoksivataggá porladt. Ugyanakkor a kumumgahok előre sejtették ezt és sikerült túlélniük azzal, hogy a bolygó barlangjaiban kerestek menedéket. Idővel két különböző fajjá oszlottak, jawákká és ghorfákká.

A ghorfák a következő évezredeket nomád társadalomban élték, próbálva elfogadni új identitásukat abban az időszakban, aminek a neve "a hosszú séta" volt. Miután a Tatuint ismét felfedezte a Galaktikus Köztársaság YE 5.000 körül, az első ember telepesekről azt vélték, hogy a ghorfa kultúra néven ismert telepes barlanglakó társadalom vízkészletét háborgatták, kiváltva az őslakosok átalakulását buckalakókká. A túlélés érdekében kénytelenek voltak ellopni és adaptálni a telepesek technológiáját, megalkotva a jellegzetes sivatagi túlélő felszerelést, amitől a későbbiekben nagyon ismertek lettek. YE 4.000 körül helyi piti háborúskodásba kezdtek a telepesekkel, és ezek a támadások azon tényezők közé tartoztak, amiért a Czerka Vállalat kénytelen volt lemondani a Tatuin bányavilággá való átformálásáról.

Látszat szerint a Tatuint nagyban elfelejtette a galaxis többi része a következő néhány ezer évben, és valójában a bolygó hivatalosan YE 1.100-ban lett ismét újból felfedezve. A Yavin Előtti hatodik évszázadára azonban ismét felhúztak ott egy bányászkolóniát, és a kulcsmomentum a buckalakók történelmében, valamint a kívülállókkal való kapcsolatuk fordulópontja YE 550 körül történt, mikor az Alkhara nevű külvilágival találkoztak.

Kezdetben Alkhara, a kolónia Etnikai és Szociális Hivatalának munkatársa tanulmányozta a buckalakókat, és látszólag elnyerte a bizalmukat. Azonban végül a telepesek ellen fordult és elfoglalta a sivatagi erődöt, amit a B'omarr Rend használt az első évszázadokban és később pedig Jabba Desilijic Tiure bűnbirodalma. Nem tisztázott, hogy a banditasága milyen szorosan kapcsolódott a kapcsolataihoz és a buckalakókhoz, de a karrierje leghíresebb incidensében egy csoportnyi buckalakóhoz csatlakozott, akiknek táborhelye a Nagy Mesra-fennsíkon terült el, hogy kiirtson egy rendőrségi helyőrséget, majd utána buckalakó bizalmasai ellen fordult és megsemmisítette táborukat. Állítólag ez volt a forrása a későbbi véres viszálynak, ami az őslakosok és a kívülállók között folyt.

A külvilágiak - vagy kívülállók - állandó lakóhelye csak YE 100-ban lett visszanyerve, a Dowager Queen nevű telepeshajó érkezésével, ami a Bestine IV-ről jött. Egy új planetáris fővárost alapítottak Bestine néven, és egy második, a Taszken Erőd nevű települést hoztak létre a jundlandi térség északi csúcsánál. Először az új telepesek látszólag nem tudtak a buckalakókról, de egy YE 98 és 95 közötti támadássorozat a Taszken Erőd kiürítését kényszerítette ki, és attól kezdve a Tatuin ember telepesei a helyiekre "taszken vadászok" néven utaltak.

Röviddel azután, hogy Biggs Darklighter elhagyta a Tatuint, a nyugtalanság megszaporodott a taszken vadászok között. Még Anchorhead külső részét sem hagyták békén. 

A színfalak mögött

A taszkenek először a Star Wars: A New Hope második vázlatában tűntek fel, ahogy birodalmi kémek szakaszát telepítették a Tatuin felszínére, hogy kiderítsék, mi hozta Deak Starkillert a bolygóra. Humanoid, vörös szemű lényeknek néztek ki, és különböző terepsiklókat vezettek. A harmadik vázlatban már a Tatuin őslakosai voltak.

A taszken beszéd a földi fókák ugatásához hasonlít, de Ben Burtt valójában szamárbőgésről mintázta.

A Star Wars: Obi-Wan című Xbox kalandjátékban, ami a Baljós árnyak előtt és alatt játszódik, Obi-Wan Kenobi padawan kénytelen volt kiszabadítani valakit, akiről azt hitte, hogy a Naboo királynője - aki valójában Sabé nevű szolgálója volt - miután a taszkenek elrabolták a Tatuinon. A játékban Kenobi kénytelen átosonni egy közösségi taszken temetkezési helyen. Obi-Wan Kenobiként a játékosnak követnie kell a buckalakókat az kiterjedt lakásukban a kanyonokban, régi kiguberált, hajóroncsból átalakított erődökön, majd végül meg kell küzdenie a törzsfőnökkel, aki trófeának akarta a királynőt. A kulturális érdekek sorozata ábrázolja a taszkenek komoly és szertartásos megadó vereségét, miután Obi-Wan akarata érvényesül, és biztonságba kerül a királynővel, miután legyőzte a taszken törzsfőnököt.

A halálos taszkenek megjelennek a Star Wars: Jedi Knight: Dark Forces II játékban, Jerec és Maw Sötét Jedik bérenceiként a Sulon holdján. Ez az egyetlen buckalakó csoport, ami nem a Tatuinon tűnik fel, bár Hoar a Star Wars: Masters of Teräs Käsi játékból elutazott a bolygóról, hogy megtanulja a harcművészetet Arden Lyntől. Valamint a Vérvörös Birodalom II: A Vér Tanácsa képregényben egy magányos taszken rabló látható Grappa, a hutt palotájánál a Genon bolygón.

A taszkenek a Star Wars: Jedi Knight: Mysteries of the Sith játékban is megjelennek a Ka'Pa küldetés során. A pálya hajaz a Tatuin bolygóra, bár a játék nem ismerteti a bolygót, ahol a pálya van.

A Star Wars: Galactic Battlegrounds PC-játékban és a Clone Campaigns kiegészítőjében, van egy rejtett érdekesség az első Csubakka kampányban; az első küldetés jobb sarkában, a háború köde alatt van egy jelenet, ami hasonlít a fentiekben említett Obi-Wan küldetéshez. Ez csak a "forceexplore" és a "forcesight" csaláskódokkal érhetők el, eloszlatva a háború ködét. A küldetés nem sikerül, ha a mellék-küldetésben elbukunk.

A sivatagi túlélő felszerelés, a Sith lesvadász páncél egyik formája kinézetben nagyon hasonlít egy taszken vadászra.

A Star Wars: Republic 62: No Man's Land című képregényben feltűnik egy maszk nélküli taszken, bár ez csak Anakin Skywalker elképzelése lehet a buckalakókról inkább, mint a pontos arcképük.

A Star Wars: Knights of the Old Republic RPG-játékban az egyik mellék-küldetésben a játékosnak be kell szivárognia egy buckalakó-faluba. A cselekvés alatt a buckalakók esetleges történetét mutatják be a játékosnak.

A játék előhozza a teóriát, hogy talán a ghorfák/taszken vadászok, valamint a jawák tulajdonképpen emberek, vagy legalábbis viszonyulnak egymáshoz. A törzs történetmesélőjével folytatott párbeszéd alatt a buckalakók falujában, ha a főszereplő, Revan, megkérdezi, hogy a hasonlóságok a rakaták foglyai és az ember telepesek között fizikaiak, vagy szociálisak-e, HK-47 azt feleli, hogy "Figyelmeztetés: Gazdám, ha azt akarja sugallni, hogy az emberiség eredete valahogy kapcsolódik az ősi Tatuinhoz, akkor maximálisan próbára teszi a húszsákok szánalmas hitrendszerét".

A játékban HK-47 a történetmesélőre úgy hivatkozik, mint "ez a vadász". A "Taszken vadász" kifejezés csaknem 4.000 évig nem kerül megalkotásra a játék YE 3.956-os évétől számítva, de a "vadász" csak annyit jelent, hogy valaki, aki rajtaüt, és a Taszken Erőd nincs megemlítve.

A Sötétkard című könyvben Luke Skywalker azt állítja, hogy lehetetlen megkülönböztetni a taszken férfiakat és nőket, de A klónok támadása filmben világosan látszik, hogy a férfiak és a nők különböző ruházatot viselnek. Azonban ezek a különbségek a ruhákban még nem voltak megalapozva, mikor a Sötétkard megjelent. 

Megjelenések

Nem-kánon megjelenések

Források