Kritika: A Köztársaság Fénykora – Árnyak nyomában
-
Kategória
-
Írta
-
373
-
-
20szept., 2023
2020-ban új kapukat nyitott meg a Star Wars kánonja, amikor több író együttműködésével elindult a Köztársaság Fénykora multimédiás projekt. A jelenleg is folyó, három fázisú vállalkozás célja, hogy a Baljós árnyaktól évszázadokkal visszaugorva feltérképezze a galaxis, a Jedik és Köztársaság helyzetét, amikor a kihaltnak hitt Sithek titokban a háttérben szövögetik a terveiket. Ekkor tehát a sötét oldali ősellenség még parkolópályán pihen, ugyanakkor ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a Jediknek ne lenne komoly kihívást jelentő ellenfele, akiktől/amiktől meg kell védeni a külső peremterületek mentén terjeszkedő Köztársaságot.
Ez egy optimizmussal kecsegtető, patinásabb éra a Köztársaság történelmében, szemben azzal, amikor Palpatine főkancellár hatalomra jut. Ám nem mindenkinek van ínyére a galaktikus állam felvirágozása, különösen nagy fenyegetést jelent a martalóc űrviking Nihil csoport, akik Mad Maxes stílusban portyáznak a határvilágokon. A reményt és biztonságot képviselő Jedik történetesen összeakasztják bajszukat a könyörtelen fosztogatókkal, miután egy több csillagrendszerre kiterjedő katasztrófát keltenek, és akkor elszabadul a hadd el hadd.
A Köztársaság Fénykora: Árnyak nyomában című rövid, 5 fejezetet számláló képregény is ebbe a konfliktusba kapcsolódik be, és összességében az első fázis vége felé helyezkedik el, ami 200 évvel az előzménytrilógiát előzi meg. A végső dobás című Han-Lando történetet is jegyző Daniel José Older által kitalált történet stílusában egyedi az eddigi Star Wars univerzumban, ugyanis ez egy amolyan noár sci-fi, fantasy stílusban van tálalva. A krimis hangulatot sem nélkülöző képregény alapkonfliktusa egy rejtélyes haláleset, ami egy Jedi-bajtársat ért: a Viharfellegek című könyvben elmesélt grizali csatát követően a Jedik rátalálnak Loden Greatstorm mester megkövesedett hullájára, kinek arcán a lehető legnagyobb rémület tükröződik, amíg még el nem porlad.
A sztori két fő protagonistája a Jedi-lovag Emerick Caphtor, illetve a magánnyomozó lány, Sian Holt, őket küldik ki a példátlan ügy feltárására és megoldására, és mint az hamar kiderül, nekik egyenként személyes érdekük fűződik az esethez. A párosról az ikonikus Mulder és Scully duója juthat eszünkbe rögtön az X-aktákból. Kettejük közül a nem Erő-érzékeny lány a közvetlenebb, aki talpraesettségéről, küzdő jelleméről és humoráról is több ponton tanúbizonyságot tesz. A gondterheltebb és kötelességtudó Emerickre próbál vigasztalóan és reményt keltően hatni.
A képregény fő- és mellék-szereplőinek motivációjához morális érvrendszer is társul, kinek elfogadhatóbb, kinek kevésbé tolerálható indíttatás keretezi akcióikat. Felmerülnek olyan dilemmák is, hogy a család, a szeretett társak védelme érdekében meddig lehet elmenni. A Jedik érzelmi kódexe is megvitatásra kerül a két főszereplő által, miközben a szakmailag indult kapcsolatuk kezd egyre feloldódni. Néhány dolog tekintetében egyébként az előzményfilmek közül A klónok támadásához hasonlít jobban a képregény felépítése a nyomozós szál és a Jedik kötődésével foglalkozó kérdések miatt. Utóbbinál érdekesség, hogy a Köztársaság Fénykorában még lazább szabályok vonatkoztak az érzelmi viszonyokra.
Erős Szárnyas fejvadász beütése van a képregénynek, olyannyira, hogy a coruscanti utcákon kóborló karakterek látképéhez az olvasó rögtön hozzá tudja kapcsolni magában a futurisztikus szaxofon dallamait. Láthatunk egy félig leeresztett redőny által félhomályba borult irodát, elsuhanó rendőrsiklókat, barátságtalan sikátorokat. Emellett a régi, a 30-as, 40-es évek amerikai detektív filmek hatása is érződik a rajzokon, belőlük egy elengedhetetlen elem, a nagyközönség előtt zongoráló női karakter is bele van csempészve. Ezeket a látképeket a karakterek belső monológja és gondolkodása tölti ki, ami szintén a műfajhoz társítható jellemző a mozi hőskorából.
Nagy feszültségérzetet kelt a Jedikre leselkedő jelenség, aminek eliminálása létfontosságú a Köztársaság biztonsága miatt. Ez a képesség egy olyan valamihez tartozik, ami a Nihil kezében komoly fegyvertényt jelent a Jedik ellen, mert azok legnagyobb félelmét hívja elő, hallucinációkkal megspékelve. Éppen ezért, amikor az egyik ilyen szállítmányt meglovasítják a Nihil berkein belül, hogy eladják a fekete piacon, véres hajsza kezdődik a haramiák és a béke őrei között, és az idő elteltével az áldozatok száma is nő. Egyébként olyat már láttunk a Star Wars írott történelmében, hogy az Erő-használókra veszedelmes dolog fokozza a bajokat, elsőnek a legelső Thrawn-trilógiában fontos szerepet játszó ysalamirik juthatnak eszünkbe, akik egy adott sugárban maguk körül semlegesítik az Erőt, így a Jedik elvesztik erejüket. Vagy ott van az azóta a kánonba is átültetett terentatek lény, ami Erő-érzékenyek véréből táplálkozott, és az Erő sötét oldalában átitatott barlangokat és sírokat lakta.
Mivel egy kiegészítő történetről van szó, a szóban forgó rejtélyre fény derül, de nem minden szál varródik el az utolsó kötet végen, hanem beleszövődik a zászlóshajóként funkcionáló regénytrilógia utolsó felvonásába. Konkrétan azért fontos ezeket magunk mögé tudni, mert az Árnyak nyomában egyenesen a Csillaghullás egyik fontos történetszálába fog becsatlakozni az utolsó fejezetben. A többi mű ismerete nélkül picit összecsapottnak tűnhet a vége, de ezt igazából azokkal együtt érdemes kezelni, mint egy nagy kirakóshoz tartozó néhány hiányzó elem.
Mindent összevetve az Árnyak nyomában egy jó, izgalmas, lekötő, viszonylag gyorsan kiolvasható képregény, az olvasási időt némileg megdobhatja az egyébként különösen szép rajzokban való elmerülés. Főleg azoknak ajánlanám, akik legalább mind a három felnőtt regényt (A Jedik fénye, Viharfellegek, Csillaghullás) elolvasták a fázisból, és bizonytalanok abban, hogy a kiegészítő művekbe is belekezdjenek. Azon olvasóknak kevésbé, akik még ennyit se ismernek az érából, mivel különleges stílusa valószínűleg nem fogja kárpótolni őket abban, hogy a karakterek körül forgó galaktikus állapotokat és elejtett utalásokat nem értik. Mert utalások tekintetében ez a történet is egy átjáróház, ahogy a többi Köztársaság Fénykora-kiadványoknál megszoktuk, ifjúsági könyvekből és képregényekből, illetve rövid történetekből is köszönnek be ismerős elemek.