Hasonlóan a Boba-sorozathoz, a könyvek története két különböző idősíkban fut, az egyik A Jedi visszatér eseményeivel párhuzamosan, a sarlakknál vívott csata leülepedésétől kezdve, míg a másik a múltba kalauzol el bennünket, itt nem sokkal a IV. rész után járunk. A "jelenben" a súlyos vereséget szenvedett Boba Fett testére Dengar és egy emlékeit elvesztő táncosnő Jabba palotájából, Neelah talál rá a Dűne-tengeren elterülő roncsok között. Mindkettő a hasznot látja meg az élet és halál között lebegő Fettben, és közös érdekük a félig halott férfi életben tartása. Dengarnak elege van a fejvadászlétből, és mennyasszonyával kíván letelepedni örökre, amihez viszont irdatlan mennyiségű kredit szükségeltetik, és mivel az egyik legjövedelmezőbb dolog a galaxisban az értékes információ, minél többet ki akar deríteni a mindent magába záró férfiról, hogy aztán pénzre váltsa legféltettebb titkait. A múltjától megfosztott Neelah pedig saját magáról akar türelmetlenül megtudni minél többet, aminek végül jelentősége lesz, ezt pedig érzése szerint Fett adhatja meg a számára.

A másik szekció kis idővel az első Halálcsillag felrobbantása után veszi fel fonalat. Itt a bűnöző alvilág fejese, Xizor herceg szövögeti a szálakat, aki egy busásan kecsegtető ajánlatot tár Palpatine császár elé: pusztítsák el az ekkor igencsak erős és domináns Fejvadász Céhet, hogy a sorkatonákat alkalmazó Birodalom rátehesse a kezét a kirostált legprofibb fejvadászokra, hogy az egyre fenyegető Lázadás elleni műveletekben ők legyenek a mérleg nyelve a Birodalom előnyére. Ezt az akciót nem mással, mint a magányos farkas Boba Fettel tervezik teljesíttetni, aki megveti azt a Céhet, aminek nem is tagja. Viszonyt a bonyolult agytekervényekkel és önhitt büszkeséggel rendelkező falleen alvilági vezér, aki Darth Vaderrel versenyez az Uralkodó kegyeiért, még nagyobb, galaktikus mértékű célt lebegtet a szeme előtt, aminek csupán előfutára a felbérelhető zsoldosok egyesületének szétverése.

A Jedi visszatér tatuini eseményei egy keretvázat, kiindulási alapot szolgáltatnak a könyvsorozat számára, amit az író régóta ismert és kitalált, új karakterekkel tölt fel, de egyes filmes képsorokat más megközelítésbe is helyez anélkül, hogy a jeleneteken csorba essen, ehelyett érdekes kiegészítésekként hatnak ezek a mozgatórugók. Szinte teljesen mellőzi az eredeti trilógia nagy trióját, mindössze említések, holofelvételek formájában bukkannak fel hőseink, ugyanakkor az író talált megoldást arra, hogy még így is megfelelő részét képezzék a könyveknek, tetteik közvetlen és közvetett következményei és a galaktikus események kihatnak néhány játékos játszmájára.

Boba Fettet a szakszerűség, higgadtság és a precizitás jellemzi, akit hivatásának csúcsragadozójaként tartanak számon, a könyvben bemutatott húzásai és meglepetései alapján nem is alaptalanul. A mandalori csatapáncéllal felvértezett ember önmaga egy gigantikus fegyver, akire mondhatjuk, hogy a regények központi figurája, mert a legtöbb karakter sorsa az ő életétől, illetve halálától függ valamilyen módon, mert kulcsfontosságú információk és képességek birtokában van. Ugyanakkor a nagy hatalmasok szemében ő is egy eszköz csupán, még ha az univerzum összes fiókjának egyik legélesebb késéről is beszélünk, és jóllehet, Boba fényes hírneve ellenére sem egy tévedhetetlen alak. Jeter hatványozottan érzékelteti a múltban és jelenben véghez vitt küldetések során, hogy sokan jogosan mégis miért tartják őt számon szakmája elpusztíthatatlan istenének, emellett a hideg, nyers figura hitrendszerét is megismerhetjük, akinek addig fűződik érdekeltsége egy adott ügyhöz, amíg zsebében nem tudhatja jól megérdemelt fizetségét. 

Kihagyhatatlan szereplők A Birodalom visszavág pár másodperces, de annál ikonikusabb jelenetének fejvadászai az Executor csillagrombolóról.

A legjellegzetesebb közülük Bossk, aki szüntelen borsot akar törni ádáz riválisa, Boba Fett orra alá. A prérifarkas és a kengyelfutó gyalogkakukk véget nem érő macska-egér harcához tudnám hasonlítani kettejük kapcsolatát, és bár Bossk nem tartozik a kedvenc karaktereim közé, azért idővel megsajnáltam egy picit az ugyanakkor piszkos módszerekkel dolgozó humanoid hüllőt. A bosszúszomjas, dicsőséghajhász, forrófejű és törtető trandoshi minden áron a Fejvadász Céh élére akar állni, a trónt a szerinte besavanyodott és berozsdásodott apja, Cradossk foglalja el.

A történetben többféle organizáció képviselteti magát a galaxis halálosan kiélezett sakktábláján. Köztük a Fejvadász Céh, a Fekete Nap bűnszervezet, a Galaktikus Birodalom, illetve a hadihajókat világra hozató Kuati Hadiipari Művek a legjelentősebbek. A felsorolásból leszűrhető, hogy a galaxis nem éppen makulátlan hírnévvel és tiszta eszközökkel manőverező szervezeteiről van szó. A hajógyártó vállalat éppen regnáló fejese, a kimért Kuati Kuat a cég fennmaradásának érdekeit tartja szem előtt, aki tart a végtelenül hataloméhes Birodalom egyre terebélyesedő térnyerésétől, ezért különböző kifinomult manőverekkel próbálja biztosítani a Hadiipari Művek függetlenségét, de saját népe sem könnyíti meg a dolgát.

A legjobb értelemben ez a könyvtrilógia legalább annyira úszik a mocsokban, mint egy rohamosztagos kezeslábasokat tartalmazó szennyeskosár egy kiadós sivatagi felderítő küldetés után, kánikula idején. Csak úgy árad a darkos és intelligens sci-fi hangulat, ami kegyetlenül passzol a sztori milyenségéhez, ezt fokozza még az, hogy egy kanálnyi fekete humorral is meghintette művét a szerző.

Jeter rendkívül hihető és realisztikus módon mutatja be a törvényen kívüli világot, ahol a hűség luxuscikknek számít, a bűnök tengerében mindenki egymásnak farkasa.

Csupán a megtermettebb halak képesek fennmaradni hosszabb ideig, viszont némelyikük csak későn eszmél rá, hogy csupán a feláldozható gyalog szerepe hárult rá. Egyesek a túlélésért, a megélhetésért, mások a hatalomért, a busásabb profitért vannak partiban, de mindenki tartogat valami ütőkártyát az ingujjában, hogy azt aduászként bevesse szorultabb, avagy döntő helyzetekben, itt csupán az a kérdés, hogy melyik ér nagyobbat. Emellett Jeter rendkívül következetesen ábrázoltatja és érzékelteti, mennyire más szelek fújnak a két idősík színtérén, amelynek megkezdett szálai a végén szépen összeérnek.

Picit zavaró lehet Vader és Palpatine magázódása a magyar olvasói szemnek, illetve néhány ellentmondás is akad a később keletkező előzményfilmekkel, ám ezek a könyvek eredeti megjelenési dátumát (1998-1999) figyelembe véve megbocsáthatóak, ráadásul részletek szintjén apróságokról van szó. Bár dicsérem Jeter írási stílusát, az erényeiből szubjektíven hátrányok is következnek: helyenként szájbarágósan magyaráz oldalhosszakat protokoll-droidot megszégyenítően érdekes, viszont mellékes dolgokról és tömény belső monológokról, ezzel pedig késlelteti a cselekményt, a felesleges ismétlések ugyancsak nem egyszer fordulnak elő benne. Cserébe szerencsére érthetően és világosan ecseteli a gondolatmenetet, ezért gyorsan tud vele haladni az olvasó.

Egy szó mint száz, a Fejvadász háborúk mesteri példánya a Star Wars-irodalomnak, számomra érthetetlen és egyben sajnálatos is, hogy Jeter miért csak ennyit ad(hat)ott hozzá a nagy egészhez. Boba Fett-rajongóknak kötelező olvasmány, de azok számára szintén ajánlott, akiknek bejött a Boba Fett könyve, és szeretik az alvilági intrikákkal, cselszövésekkel teli sztorikat.