A VII. rész eseményei előtt játszódó regény főszereplője a nagykorúság küszöbén álló és Erő-érzékeny diák, a saját útját és helyét kereső Karr Nuq Sin, picit amolyan Ezra Bridger és a gyerek Anakin Skywalker keveréke, mert van egy épített droidja és szeret tárgyakat gyűjteni. Az iskolás fiú a pubertás korban jelentkező testi elváltozások metaforájában érzékeli a benne egyre felmorajló Erőt, valamint azt, hogy ő nem egy átlagos ember: különleges képessége az, hogy a tárgyakat érintve látomások képében meg tudja ismerni a tárgyakhoz fűződő fontosabb eseményeket, mint ahogy erre Quinlan Vos is képes volt. A könyv ezzel is jól érzékelteti illetve megerősíti, hogy az Erő-érzékenyek különböző képességek észlelésével fedezik fel önmagukban a rejtélyes energiát. Karr ennek és nagyanyja hatására minél többet meg szeretne tudni a Jedikről, akik jószerével kihaltak már ebben a korban, és már csupán legendáknak minősülnek a galaxis lakóinak szájhagyománya és a különleges ereklyék formájában. De létezésükben a fiú szentül és rendületlenül hisz, még ha mások szerint puszta mendemondák is. Éppen ezért néhány társával útra kerekedik, hogy a galaxis egy szeletét bejárva megkapja az általa keresett válaszokat.

A regény egyik másik fontos szereplője a félig a miriali fajhoz tartozó Maize Raynshi nevű lány, aki sok dolog tekintetében Karr ellentéte, és éppen ezért egészítik ki remekül egymást: Maize szkeptikus a Jedik létezése iránt, ami ösztönzően hat Karr-ra hogy ellenkezőjét bebizonyítsa; a lány az apja munkájából kifolyólag módos családból származik, csípős nyelvű, csavaros eszű, humoros, vagány, talpraesett leányzó, aki nem fél megmondani a magáét. Kettejük kapcsolatát amolyan Mulder és Scully párosként tudnám elképzelni iskolás kiadásban, miszerint itt Karr hisz a már kihalt varázslókban, míg Maize a nehezen meggyőzhető kételkedőt testesíti meg. Nekem személy szerint a lány volt a kedvencem a regény olvasása alatt, és róla olvasva sokszor eszembe jutott, hogy bárcsak lett volna iskolás koromban a jelleméhez hasonlító lány osztálytársam. És már a karakter megismerése miatt mondhatom azt, hogy száz százalékig megérte bővíteni ezzel a könyvvel az elolvasott regényeim listáját.

Karr és Maize még a könyv elején mindketten nehéz helyzetbe kerülnek, amikor kitalálják, hogy az iskolából és a szüleiktől elszökve kutatni kezdenek a Jedik után. Különösen tetszett itt az iskolai helyzetek Star Wars-os köntösbe való ültetése, valamint a különböző fajhoz tartozó tanárok szerepeltetése. Picit a könyv hátrányára válik, hogy pár szituáció szegényesen és szófukarul van kifejtve, illetve szubjektív benyomásaim alapján egyes helyszíneknél és cselekményeknél némileg tovább maradtam volna, hogy többet olvassak azokról. Ezen kívül kissé kapkodós érzetet ad a könyvnek, hogy nagyon gyakran vált új helyszínt, de ez ugyanakkor jót is tesz az alkotásnak, mert színesíti a regényt. Olvasás közben enyhén olyan érzés motoszkált bennem, hogy mintha az egyes ereklyék és nyomok csak arra vártak volna, hogy Karr felszedje azokat (egyes helyekre érzésem szerint túl könnyen bukkant is rá), bár ez könnyedén magyarázható az Erő akaratának végbemenésével is.

A könyv történetének szövése ötvözi a lineáris mesélést, illetve a puzzle-kirakóshoz hasonló információs befoltozásokat, és ez a jellemző a könyv javát szolgálja, mivel folyamatosan fenntartja az olvasóban az érdeklődést. A regényben szó szerint hemzsegnek az eredeti, az előzmény, illetve a folytatás trilógiával, a könyvekkel, a képregényekkel, az animációs sorozatokkal kapcsolatos utalások, ami pedig a hivatkozások és összekötések szerelmeseinek egy igencsak hatalmas piros pontot jelenthet. A szereplők szemszögén és benyomásain keresztül nem csak hogy újraélhetünk egyes jeleneteket abból, amit a néző/olvasó már ezerszer láthatott/olvashatott, hanem hozzá új részletek és kiegészítések, meglepetések is társulnak, így eloszlatja azt a feltételezést az olvasóban, hogy erősen csak az utalásokból akarna megélni a könyv, aminek erősen megvan a saját története is.

A látomásokban feltárt apró, de fontos részletek és történelmi ismeretek tudatában próbálnak a legendák labirintusában elevickélni a szereplők, miközben rá akarnak jönni a Palpatine-nak köszönhetően homályban derengő igazságra, és bizony néhol egyáltalán nem nehéz a helyzetük, a gyermeki fantáziájukra, logikájukra és Karr képességeire kell támaszkodniuk. Plusz ehhez mások útmutatásai és tanácsai is kellenek; a megkérdezettek közül nem egy lehet ismerős nekünk, olvasóknak. És ebben az is pozitívum, hogy felvázolja, hogy a galaxis különböző hétköznapi lakói hogyan élték meg a filmekben látott eseményeket, úgy mint az Utóhatás-trilógia egyes történeteiben is, nem mellesleg egy in-universe korképet is lefest nekünk.

Összegzésképpen annyit Az Erő nyomábanról, hogy ez egy csodálatos és tanulságos utazásnak bizonyult picit nekem is, de leginkább a karakterek számára, és örömmel olvasnék még olyan történeteket, amiknek központjában a könyvben megismert szereplők állnak. Szám szerinti értékeléssel 8 halálcsillagot adok neki a 10-ből.