Kieron Gillen a Marvel Star Wars képregényének múltjáról, jelenéről és jövőjéről

moncala_arc.png

2015 óta fut a Marvel Star Wars című képregénysorozata, amelynek történetét a 38. szám óta Kieron Gillen, a Darth Vader sorozat szerzője írja. A starwars.com közölt egy interjút Gillennel, amelyet egy kedves olvasónk, MagyarMage jóvoltából most magyarul is elolvashattok. Ezúton is köszönjük a fordítást neki!

StarWars.com: Egészen idáig nem láthattunk túl sokat a Mon Cala felszínéből. Hová fordulsz ihletért, amikor olyasmit kell létrehoznod, amiről addig meglehetősen keveset lehetett tudni?

Kieron Gillen: Az a helyzet a Mon Calával, hogy míg bizonyos szempontból a Tatuin számít „a  sivatagos bolygónak” a Star Wars univerzumában, a Mon Calára mint „a vízi világra” gondolok… Már bekukkanthattunk a víz felszíne alá, betekintést nyerhettünk a quarrenekkel való súrlódásokba és a bolygó történelmébe (A klónok háborúja, negyedik évad, 1-3. rész – A ford.), de vajon hogyan nézhet ki a felszín?

Ha a Csendes-óceánra gondolunk, ott vannak a korallzátonyok és csak pár egészen apró dolog látszik a felszínen. Nos, ez volt az én inspirációm.

Aztán ott van még A kék bolygó II. (Egy dokumentumsorozat David Attenborough-tól – A ford.), amit, mint gondolom még sok ember, én is néztem karácsonykor. Volt benne egy csomó dolog, amire azt mondtam, hogy „igen, ezt fel akarom használni, meg ezt, meg ezt is”. [Nevet] Képes lennék egy egész, ötven részes szériát csinálni csak olyan kötetlen, de menő dolgokról, mint például ahogy Ackbar különféle vízi lényekkel küzd az óceán alján. Ez igazán boldoggá tenne.


StarWars.com: Számos történeted a Star Wars univerzumában gonosztevők vagy antihősök nézőpontjára fókuszál. Ez azért van, mert Luke, Leia és Han történetét már nagyon jól ismerjük?

Kieron Gillen: Egy kicsit azért van ez, mert ezekkel a munkákkal bíztak meg. [Nevet] Felhívtak és megkérdeztek, hogy akarom-e én írni a Darth Vader szériát (az eredetileg 2015 és 2016 közöttit, ami a 4. és 5. filmepizód között játszódik – A ford.). Aztán persze jött Aphra. Aphrának vannak bizonyos „kilengései” a gonosz irányába, mert egy ideig együtt lógott Vaderrel.

Szóval részben úgy vagyok vele, hogy „ó, csak a körülmények áldozata vagyok”, de azt is gondolom, hogy azért ajánlották fel éppen nekem Vadert, mert eleve sok rosszfiúval dolgoztam már. A Marvelnek végzett munkáim során megfigyelhető egy tendencia, hogy megpróbálok én írni az aktuális gonosztevőről. Van egy Loki szériám, ami úgy tűnik, hogy bejön az embereknek, és egyébként is sok „sötét” sztorit írok… Még a hősies figurák is rendre konfliktusok között őrlődnek nálam.

Természetesen akadnak kihívások, de Han valójában végre a könnyebbek közé tartozik. Han ugye egy kissé goromba, de fogod Aphrát, egy kicsit kedvesebbé teszed, és kvázi megkapod Hant.

Ami viszont Luke-ot és Leiát illeti, utóbbi könnyebb számomra, mivel gyakorlatias. Luke idealizmusát elég nehéz úgy megjeleníteni, hogy közben ne tűnjön ostobának. Luke nem ostoba, csak néha kissé naiv. Az egyik kedvenc jelenetem, ami eszembe jut, amikor Luke-ra gondolok az a rész az Egy új reményben, amikor azt mondja Hannak, hogy „a hercegnő gazdag”. [Nevet] Az járhat a fejében, hogy mégis hogyan manipulálhatná ezt a fickót.

Persze, velük párhuzamosan most is vannak gonosztevőim, mint például Kanchar parancsnok és Trios az előző [A Jedha hamvai] történetszálban. Aztán ugyanígy a mostaniban is bőven kapunk a gonosztevőkből… habár jobb szeretem az „ellenfél” megnevezést az olyan karakterekre, mint például Urtya régens. Ő nagyon is a lázadók ellen van, akárcsak a Birodalom, de ezt kizárólag a népe érdekében teszi. Szóval szimpatikus is egyben.

Ez az, ami engem érdekel. Számomra, ha a hősök szembetalálják magukat valakivel vagy valamivel, aki/ami csupán egy üres, tartalmatlan váznak érződik, akkor annak legyőzése valójában nem jelentős győzelem. Számomra a dráma, az izgalom arról szól, hogy van a hős mint tézis, van az ellenfél mint antitézis, és a szembenállásukból fakadó megoldás maga a hegeli szintézis, ha kérkedhetek egy kicsit efféle szavakkal.

StarWar.com: Említetted, hogy a te hőseid rendre konfliktusok között őrlődnek. Leia vívódik attól a kérdéstől, amit Urtya tesz fel neki az Alderaanról, vagyis, ha tudta volna, hogy mibe kerül számára, akkor is fellázadt volna a Birodalom ellen?

Kieron Gillen: Igen, ez egyike volt azoknak a dolgoknak, amit már korán fel akartam hozni. Az előző történetszálban Jedha nyilvánvalóan egy furcsa szellemkép Leia számára. Szinte mintha ikervilágok lennének, kvázi ezt a költői képet használja ő maga is. Szóval ezt most így kiemelem.

Érdekes, ahogy mindez összekapcsolódik Luke-val. A szál, amivel Luke esetében dolgozom, így foglalható össze: „egy csomóan haltak meg értem”. Ha azt nézzük, hogy miféle jellemfejlődés mehetett végbe a szereplőkben az Egy új remény és A Birodalom visszavág között, akkor ez a vívódás mindenképpen előjön. Mire eljutunk A Birodalom visszavágig, már nem sokat látunk mindebből, mert addigra már megoldást találhattak a szereplők ezekre a konfliktusaikra – még, ha ideigleneseket is.

Leia esetében, úgy vélem, ez egy igazán jó kérdés. Ami félelmetes, hogy Leia, ebben szinte biztos vagyok, azt gondolná, hogy „igen, akkor is fellázadnék”, ugyanakkor a lelke mélyén azt is tudnia kell, hogy ez nem teljesen igaz. Vajon mit adna azért, hogy visszakapja az apját, vagy legalább még egyszer beszélhessen vele? És pontosan ezért annyira kegyetlen Tunga színjátéka [a 45. szám végén]. És persze Leia reakciója is beszédes. Egy másodpercre sem sikerül őt megtéveszteni, egyszerűen csak dühös lesz.

Ha felteszel egy szereplőnek egy kérdést, és még te magad sem vagy biztos a válaszban, az természetszerűleg felkelti az érdeklődést. Ha még én magam sem tudom biztosan, hogy hová fog mindez vezetni, akkor viszont biztos lehetek abban, hogy az olvasó sem. [Nevet]

StarWars.com: Ez viszont felvet egy kérdést, ami foglalkoztat már egy ideje. A Star Wars természetéből fakad, hogy mindig van egy alapvető elképzelésünk arról, hogy hová fog kifutni. Ez kihívást jelent számodra a munkád során?

Kieron Gillen: Meghatározza a munkámat. Önmagában véve nem teszi sem könnyebbé vagy nehezebbé, de meghatározza magát a munkafolyamatot. Amikor olyasmin dolgozom, amit nem nekem kell teljességgel a semmiből előteremtenem, akkor felteszem magamnak a kérdést: „mi az, amit meg akarok valósítani?”

A Star Wars képregények olyanok, mintha szinte történelmi színdarabok vagy éppenséggel regények lennének. Ismerjük a történt elejét, a végét, ismerünk egyes részleteket – a kérdés az, hogy mi az, ami logikusan összeköti őket?

Egy efféle történet határait kijelölik annak körülményei. Vegyük példának a Darth Vader képregényszériát. Vader túlél egy hatalmas katonai katasztrófát az Egy új reményben; azt gondoljuk, hogy ez mindenképpen egy nagy csapás lehetett számára. A Birodalom visszavágban mégis azt látjuk, hogy egy hatalmas flotta élén áll, és nagyobb a hatalma, mint az előző filmben volt. Szóval, logikusan következik, hogy fel kellett oda küzdenie magát, ahol ekkor tart. Közben azzal is szembesül, hogy az elmúlt 20 évben hazugságban élt, mert van egy fia. Ezek nagy és fogós kérdések, és bármilyen történeten is dolgozok éppen, alapvetően mindig ehhez a kérdéshez térek vissza: „hogyan tudnám annyira jelentőségteljesen elmesélni, amennyire az lehetséges?”

A Star Wars képregényszériánál pont fordított a helyzet. Itt az Egy új remény volt a lázadók nagy pillanata, tűzijátékkal meg minden, és ők álltak nyerésre. De amikor újra látjuk őket A Birodalom visszavágban, azzal szembesülünk, hogy a Birodalom már visszavágott. A Lázadás igencsak nehéz helyzetben van ekkorra. Ahogy a felvezető szövegben is olvashatjuk, már egy ideje menekülni kényszerülnek, Vader által üldözve. Rosszul áll a szénájuk.

Luke, Leia és Han is feljebb jutnak a ranglétrán három év alatt. Luke az Egy új reményben csak egy fickó, aki az utolsó pillanatban beugrott egy X-szárnyúba, míg A Birodalom visszavágban már parancsnok. Ennek nyilván van egy története. Tehát így dolgozom én: felderítem, hogy az adott keretek között mi lehet érdekes, aztán kidolgozom, hogy hogyan lehetne azt a legjobban elmesélni.

Nem vagyok az a típus, aki végeláthatatlan kalandokról szeret mesélni; inkább tágabb összefüggésekre próbálom irányítani a figyelmet. Ezt igyekeztem megvalósítani már „A Jedha hamvai” történetszállal is: nézzétek, itt vannak ezek a szereplők és ezek az ő vívódásaik. A mostani történetszál arról szól, hogy „van a Lázadás, van egy konkrét tervük, hogy felépítik a Lázadók Szövetségét. Hajókat próbálnak szerezni, mert szükségük van hajókra, szóval eléggé gyakorlatiasak”. A történetszál végére a Lázadás meglehetősen lenyűgöző magaslatokba fog emelkedni.

StarWars.com: Az előző történetszálban a Jedhára kalauzoltad az olvasókat, most pedig a Mon Calát látogatjuk meg. Van esetleg olyan ikonikus helyszín, amiről szeretnél írni, de még nem volt rá lehetőséged?

Kieron Gillen: Mindegyik munka szórakoztató. Amikor leülsz és hozzáfogsz Han Solót írni az első alkalommal, az mámorító. Mindnyájan igazán erős karakterek, nagyon könnyű rájuk érezni.

Star Warst írni ahhoz hasonlítanám, mint amikor az ember bluest játszik. Az érzés már adott, persze hozzá akarod tenni a saját kis nüanszaid, de a dal akkor is meghatározott kereteken belül mozog.

Ugyanakkor persze, van pár helyszín, amit nagyon szívesen csinálnék, mint például a Dagoba, Felhőváros, Endor. De hát elég nehezen tudnék történeteket elmesélni ezeken a helyszíneken ebben az időszakban, mivel egyik szereplőm sem mehet el ezekre a helyekre, mert azzal ellentmondanának A Birodalom visszavágnak. [Nevet] Szoktam viccelődni azzal, hogy talán csinálok egy sztorit Yodával a Dagobán, talán az lehetne az egyetlen kivétel… de ugye én nem vagyok a véletlenszerű mellékszálak híve.

StarWars.com: A jelenlegi Darth Vader történetszál a Mon Cala múltjába repít bennünket, ahol olyasmik történnek, amikre utalások vannak a te történetszáladban. Összedolgoztatok Charles Soule-val?

Kieron Gillen: Ez egy érdekes egybeesés volt, ami aztán valami nagyobbé nőtte ki magát. Rájöttünk, hogy mindketten szeretnénk történeteket mesélni a Mon Calán, és hogy mindkettőnké körülbelül ugyanakkor jelenne meg.

Amikor összevetettük a részleteket, rájöttünk, hogy az én sztorim tulajdonképpen az övének a folytatása. Charles története a rend megteremtéséről szól Mon Calán. Én a bolygó fellázadásáról mesélek, ami aztán a lázadók flottájának születését eredményezi – és ezáltal megalapozza a majdani endori győzelmet. Megnéztük egymás munkáját, és kidolgoztunk pár olyan elemet, amit át tudunk passzolni a másiknak anélkül, hogy bármelyik történet integritása sérülne közben.

Mindkét történet teljességgel megáll a saját lábán, de ha mind a kettőt elolvasod, akkor egészen új képet kapsz a bolygó történelméről. Több szinten is megfigyelhető, ahogy a két sztori egyes elemei tragikus módon rezonálnak egymásra.

StarWars.com: Mondhatjuk azt, hogy a Mon Cala történetszál egy megfelelő „belépési pont” azok számára, akik eddig nem olvasták a képregényszériát?

Kieron Gillen: Igen, szerintem mindegyik történetszál kezdete egy-egy jó „belépési pont”! Én mindig úgy tekintek a képregények történetszálaira, mintha filmek lennének csak papíron. Az én első történetszálam ebben a szériában „A Jedha hamvai” volt, szóval az nyilván már egyfajta „belépési pont” volt, de ez a mostani éppúgy az lehet.

Reményeim szerint önmagában véve is egy jó történet, de azért is, ahová vezet. A következő történetszál az 50. számban veszi majd kezdetét. Ez a sztori nagyon nagy lesz, ami köré valójában az egész munkám épül, amit ezen a képregényszérián végzek. Szóval a „Lázadás Mon Calán” valójában valami sokkal nagyobb és végzetesebb történet irányába mutat.

A Szerzőről

SonOfMurglak

SonOfMurglak

"But I can be mouthy, because you know, what are they gonna do, fire me?"
A Szerző cikkei

Hirdetés

Hagyatek Banner Allo 1200x6000

Hirdetés

Darth Bane Trilogia Allo